Akkumulátorgyártás

Interjú prof. dr. Fábián Istvánnal, a Debreceni Egyetem volt rektorával

Prof. dr. Fábián István interjúja az akkumulátorgyártásról és annak hatásairól

Ön hogy látja, mennyire tájékozottak az emberek az akkumulátorgyártással és ennek hatásaival kapcsolatban?
Úgy látom, nem túl tájékozottak. Eleinte volt egy nagy fölzúdulás, de azóta azt látom, hogy ugyanaz a közönség jár el az ezzel kapcsolatos előadásokra.
Pedig a hatások mindenkit elérnek. Debrecenben például 5 akkumulátorgyártással kapcsolatos üzem is épül és azért sokan aggódnak, hogy milyen hatásai lesznek ennek Debrecenben, ami természetföldrajzilag egy teknő mélyén helyezkedik el.
Igen, Debrecen város egy lapályon helyezkedik el és minden évben süllyed pár millimétert. A problémát lehet debreceni szemszögből és országos szemszögből megközelíteni, egyik sem egy pozitív történet. Az ide települő akkumulátorgyárak igen komoly víz és energiaszükségletet fognak teremteni. A víz egy részét gyaníthatóan a talajból fogják kiszivattyúzni, egy másik része a Keleti főcsatornából jön. Debrecenről tudjuk, hogy nem igazán a vizek városa és ez a folyamat várhatóan megbolygatja majd az egész ökoszisztémát. A másik dolog az energia. Ezzel vegyes a kép, de alapjában véve brutális mennyiségű energiára van szükség. Van egy ország, ami energiaimportra szorul és ide telepítenek egy rendkívül nagy energiaigényű szektort. És van egy harmadik probléma, amiről Debrecenben még nem tudunk beszélni, de országosan már látjuk a működő akkumulátorgyáraknál – ez pedig a környezetszennyezés. A termőfölddel kapcsolatos kérdéseket itt kétfelé kell bontanunk. Érthetetlen a számomra, hogy miért a legjobb minőségű termőföldeket szemelték ki erre. A kijelölt területről lehámozták a termőréteget és erre épitkeznek – tehát termőterületeket vesztett a város. A másik oldalról majd a termelés közben lehet beszélni, ez ugyanis a meglevő termőterületek esetleges elszennyeződése.
Az akkumulátorgyártás miről is szól pontosan?
Amikor akkumulátort gyártanak, akkor egy hordozóra égetik rá az elektródanyagot. Ez nagyon nagy mennyiségű hőt igényel, aztán pedig ezt le is kell hűteni, ami pedig hűtővizet igényel. Ennek 85%-a közben elpárolog (a debreceni CATL-gyár kérvényének az irányszáma). Ez nagyon nagy mennyiségű vízpára kibocsájtását jelenti, aminek mikroklimatikus hatásai is lehetnek.
Ennek nem lesz hatása az agráriumra és a környező települések életminőségére?
Mindenképpen lesz, azt nem tudjuk, hogy mennyi és milyen. Azért nem tudjuk, mert az ezzel foglalkozó szakértők valahogy nem jelentek meg ezekben az ügyekben, holott minden bizonnyal meg kellene nézni, hogy mi lesz ennek a hatása. Lehet, hogy semmi, de ebben nem nagyon hiszek, de mindenképpen ki kellene ezt valakinek mondani, bár ahogy látom, ez nem fog megtörténni.
Nemrég jött a hír, hogy a gödi akkumulátorgyár környezethasználati engedélyét visszavonták.
Igen, már most vannak problémák. Vannak hírek arról, hogy valódi engedély nélkül kezdődött el a működés Gödön vagy Debrecenben az épitkezést a megfelelő engedélyezési folyamat vége előtt már megkezdték. Ezeket én nem tudom ellenőrizni, de azt látom, hogy amikor történik valami, nincsenek meg a megfelelő szankciók. Gödön az elmúlt pár évben több tíz büntetést kaptak, darabja pár millió forint volt, ami jelentéktelen összeg ilyen esetben.
Úgy különösen az, hogy az állam rengeteg pénzzel támogatja az akkumulátorgyárak idetelepülését és olyan jogi környezetet teremt, ami lehetetlenné teszi a helyi közösségek döntését és beavatkozását…
Gyáranként több, mint százmilliárdos támogatásokról beszélünk közvetlenül. Emellett ott vannak azok a közvetett támogatások, például a vízműnek adott fejlesztési pénz, ami az akkumulátorgyárak szennyvízkezeléséhez szükséges fejlesztés ára, de mondhatnám a közlekedésfejlesztést is. Megdöbbentő dolog, de sikerült úgy eladni egy ipari területet, hogy annak a közepén egy vasútvonal halad át és ezt ki kell onnan telepíteni.
De ha ilyen befektetések vannak, nem lesz ez veszteséges? Fog ez hasznot termelni valaha? Vagy nem arról szól ez, hogy ez egy politikai gesztus Kína felé?
Kezdjük ott, hogy egy normális befektetés az mindig nyereséges akar lenni. Ha csak a gazdasági oldalát nézzük, a gödi gyár kapcsán tudjuk, hogy 10-17 év alatt térül meg csak az állami támogatás. Azért fel lehet tenni még egy kérdést itt. Van egy számítás, miszerint a debreceni CATL-gyárban 63 millió Ft-ba kerül egy munkahely megteremtése. Ez vajon mikor fog megtérülni annak ismeretében, hogy az akkumulátorgyártás nem igazán egy nagy profitot hajtó tevékenység?
Jelenleg is hallani olyat, hogy jönnek befelé más technológiák, mint a lítium-ionos akkumulátorok, amelyeket Magyarországon gyártanak. Tudna erről is mondani pár szót?
Itt két dolgot kell figyelembe venni. Világszerte vannak fejlesztések mindenféle akkumulátorok felé, de itt nincs áttörés. Van ugyanis az energiasűrűség, ami azt takarja, hogy egységnyi energia tárolásához mekkora súlyú akkumulátor kell és ebben a lítium-akkumulátoroknál nincs jobb. Ezek tömege is brutális, ha összevetjük egy benzinmotoros és egy elektromos autó súlyát, az azonos típusra vetített elektromos autó körülbelül 33%-kal nehezebb és több energia kell a megmozdításához is. Ennyit jelent a technológia súlyban. Nyilván lehet, hogy jön valamilyen hatékonyabb technológia, de én egy ennél sokkal komolyabb kihívást látok az ügyben, ez pedig a hidrogénhajtás megjelenése. Ezzel kapcsolatban azt kell tudni, hogy ma már a hidrogénhajtás mindössze 10%-kal kerül többe, mint a lítium-akkumulátoros és ez még a történetnek nagyon az eleje. Akárki akármit mond, az egész folyamatot nézve a hidrogénhajtás lényegesen környezetbarátabb, mint az akkumulátoros megoldás. Több autógyártó jelezte, hogy 2025-től megjelennek a hidrogénhajtású modelljeik, így a konkurencia is megjelent a piacon
Akkor elmondható az, hogy még azelőtt elterjed a hidrogénhajtás, hogy ezek a gyárak megtérülnének?
Biztosra ezt nem merem mondani, de nagyon valószínű. Ha hozzáteszem azt, hogy az akkumulátorokat hulladékként kezelni is kell, akkor viszont szinte biztos. Az EU szabályozta az akkumulátor-feldolgozást, amely előírja, hogy a gyártási országban kell feldolgozni az akkumulátorokat. Ez egy 8-10 éven belül megjelenő probléma és azt kell róla tudni, hogy nagyon nagy energiaigényű és nagy vízigényű folyamat, ami egyesek szerint több energiát és vizet igényel, mint maga a gyártás. Ezzel együtt nem igazán profitábilis folyamat. Ezért is mondtam, hogy az akkumulátorgyártásnak egy hátránya van, nincs semmi előnye.
Beszélnünk kellene az akkumulátorgyártás társadalmi hatásairól is. Orbán Viktor az autóipart kiemelt beruházási területnek tekinti. Ön milyen jövőt lát ennek kapcsán?
Ez egy nagy és nehéz kérdés. A helyi iparkamara elnökének volt egy nyilatkozata arról, hogy ha itt az a cél, hogy itt csak betanított munkások legyenek, akkor egy idő után az ország is erre a szintre fog süllyedni. Értelmiség nélkül egy ország halálra van ítélve. Én azt gondolom, hogy a legnagyobb hiba az, hogy a magas szintű értelmiségi képzést és a szellemi tevékenységeket a kormány hagyta elsüllyedni. 2017-ben tartottam egy előadást, akkor azt mondtam, hogy ez a kormány tudásellenes és emiatt nemzetellenes. Ezt máig tartom.
Mi szeretnénk egy nemzetközi környezetvédelmi hatóságot felállítani az EU-ban és nyilvánosan elérhetővé tenni annak állásfoglalásait. Ön szerint szükség lenne erre?
Én ezt abszolút nem ellenzem, ugyanakkor a jelenlegi magyarországi politikai környezetben nem látok erre esélyt, ahogy az Európai Ügyészséghez való csatlakozásra sem. A jelenlegi kormány irtózik minden olyan dologtól, ami betekintést adhat az ország ügyeibe vagy európai módon szabályoz bármit is. Amíg Magyarországon ez a kormány van, mindent el fognak követni, hogy ez ne működhessen.
Visszatérve a társadalmi hatásokra, milyen módon változott a debreceni egyetemi vegyipari képzésekre jelentkezők száma?
Ez egy most még nem megmondható kérdés. Történt arra intézkedés, hogy a képzés jellege igazodjon a helyi ipari igényekhez, de ezeket ők maguk is képtelenek megmondani. A CATL már jelezte, hogy itt még évekig kínai mérnökök és fehérgallérosok fogják az intézményt működtetni, így a mi kinevelt szakembereinkre nem lesz szükségük.
A kormány tulajdonképpen zárványokat hozott ezzel létre? Teljes mértékben idegen munkaerőre készülnek az itteni üzemek támaszkodni?
Az egészen biztos, hogy a kormány nem magasan képzett értelmiségiekben gondolkodik, hanem betanított munkásokban és ez ügyben rendszeresen ferdítenek is. Jelenleg zajlik egy hazug propaganda ennek kapcsán, amiben az autóiparban megszokott bedolgozói rendszerről beszélnek. Azt tudni kell, hogy az akkumulátorgyár olyan, mint egy zárt doboz. Lerakják valahová, bemegy az importált nyersanyag (beszállítást Magyarországról nem várnak el a kínaiak, ráadásul nyersanyagunk sincs helyben, maximum vizünk). Az autóiparban nagyon komoly bedolgozói, beszállítói hálózat van egy gyár mögött, az akkumulátorgyárakban ilyen nincs.
Hogy látja, milyen hatásai lesznek ennek Debrecen társadalmára? Ez egy iskolaváros, egy értelmiségi város volt.
Azt gondolom, hogy nagyon nehéz pontosan megjósolni, mi lesz. Azt el tudom mondani, hogy a helyi vezető értelmiség, így az orvosok, az oktatók, a kutatók jelentős része azt fontolgatja, hogy az akkumulátorgyárak és hatásaik miatt elköltözik a városból. Ez könnyen jelenthet lakosságcserét is, mert tartanak a környezeti hatásoktól, az életminőség leromlásától, a társadalmi konfliktusoktól, a vendégmunkások által behurcolt betegségektől is. Nyilván van egy csomó ember, aki jelenleg nem tud elmenni, de azt elmondhatom, a saját ismertségi körömben nagyon sokan fontolgatják, hogy elhagyják a várost. Hogy egy példát mondjak, ott van Mikepércs, amely Debrecen mellett egy kis alvófalu volt kertes házakkal és csendes, vidéki légkörrel. Rengeteg helyitől hallom, hogy árulják vagy árulni készülnek az ottani házukat. Ezzel pedig foglalkozni kellene. A másik dolog, amiről nem beszélünk, de kellene az az egészségügy kérdése. Debrecennek van hivatalosan egy 200 ezres, valójában ennél jóval kisebb lakossága. Ha ide bejön egy 20-30 ezres, magyarul, de sokszor angolul sem beszélő vendégmunkás tömeg, akkor senki nem tudja, hogy a mostani várólisták mellett hogy fogja a városi ellátórendszer mindezt kezelni. És akkor nem beszéltünk még a kórtörténetről, a különféle idehaza gyakorlatilag ismeretlen, behurcolt betegségekről, az európai normáktól eltérő orvosi és kulturális gyakorlatokról vagy a teljesen eltérő társadalmi szokásokról.
Hall vissza konfliktusokat a már ittlevő vendégmunkásokkal?
Igen, már hallottunk olyat, ahol egy ikerház egyik felébe költözött be 30-40 vendégmunkás, ahová reggelizni még további vendégmunkásokat is vittek. A közegészségügyi szabályokat nem tartották be és ez azért olyasmi, amit a helyi lakosság is észrevett és szóvá is tett. Én attól tartok, nagyon komoly társadalmi konfliktusok várhatóak, főleg, hogy még nagyon kevés vendégmunkás van itt a tervezetthez képest. Van, aki azt mondja, hogy a debreceni lakosság ehhez már hozzászokott, mivel 8 ezer feletti külföldi hallgatónk van az egyetemen. Én erre mindig azt mondom, hogy azért nagy különbség van az idejövő értelmiségiek és az ide hozott betanított munkások között. Ez utóbbiak ráadásul általában egy országból jönnek.
Hogy látja a beilleszkedésüket? Tudjuk, hogy vannak olyan gyárak, ahol egymás mellett dolgoznak idegen országok polgárai és sokszor egységes beszélt nyelv sincs.
Ebben az a katasztrófa, hogy az akkumulátorgyártás egy veszélyes és komoly üzem. Amíg nincs semmilyen baleset vagy hiba, addig el lehet működni, de amint van egy ilyen, akkor az, hogy ott olyan emberek vannak, akik nem tudnak egymással beszélni, esetleg nem is értik, mit kellene csinálniuk az súlyos kockázatot hordoz. Volt már ilyen, például vegyszerömlések.
Hogy látja a helyi ingatlanpiacot? Azt látjuk, hogy az albérletárak meglódultak felfelé, az elmúlt 5 évben nagyjából kétszeresére drágult a debreceni átlagár.
Igen, ez tény. Nyilván van, aki ezzel jól jár – itt az ingatlanokat kiadókra gondolok -, de összességében ez nagy nehézséget jelent például a nem debreceni és nem kollégista hallgatóinknak. Azt is jelenti, hogy az élet megdrágul és ezt a vélt bevételek nem igazán fogják kompenzálni. Attól, hogy idejön 20 ezer vendégmunkás, senki nem fog jobban keresni. Azt gondolom, ki lehet jelenteni, hogy ennek a folyamatnak a vesztese a fiatal, debreceni értelmiségi középosztály lesz, de a város számára is negatív lesz a történet. Én ismerem az erről szóló optimista hangú propagandakiadványokat, de finoman szólva nem igazán sikerül kifejteni az igazság szirmait bennük.
Javítson ki, ha tévedek, de ezeket a vendégmunkásokat egy nekik építendő munkásszálló-rendszerben helyeznék el, amit a város szélén, a mai lakótelepek melletti Nagyréten építenének fel. Ezzel tulajdonképpen egy párhuzamos társadalom jön majd ott létre?
Nehéz megjósolni, ehhez egy szociológus kellene, de azt el lehet mondani, hogy ezek a szállások modern gettók lesznek a tervezett népsűrűségük és a körülmények alapján. Az biztos, hogy ott egy elszigetelt közösség lesz, de onnan ki is fognak majd jönni. Már most látszik, hogy nő a boltokban az ázsiai vevők száma. Azt viszont el tudom képzelni, hogy az otthoni viszonyaikhoz képest jobban fognak élni.
Milyen hatásai lesznek ennek a helyi társadalomra?
Ezt is nehéz megmondani. Nagyon kis esély van arra, hogy minden nagyon szabályozott, jogtiszta és nagyon jól működő lesz. Hallottuk például azt, hogy 2-3 év után cserélődnek az emberek. Német példákat tudunk arra, hogy már most is gond, hogy nem tudnak mit kezdeni azokkal az emberekkel, akiket odahoztak. Ott egy időben próbálták csökkenteni az érkező munkásmennyiséget, nem túl nagy sikerrel.
És mi a helyzet a helyi közlekedéssel, hiszen ezt a termékmennyiséget mozgatni is kellene? Erre jelentős vasúti felújítás kezdődött a város szélén.
Ennek kapcsán is ködösítést tapasztalunk. A közösségi közlekedés fejlesztése fontos és a finanszírozás is erre érkezik. Hogy ez mennyire lesz kihasználva és hogyan lesz használva már egy másik kérdés. A CATL engedélyezési anyagában jelenleg napi 360 kamion szerepel, ami 4 percenként 1 kamiont jelent a város műútjain. Ez az első ütem, ami a tervezett kapacitás 40%-a. Gondoljunk bele, hogy a város útjain és autópályáin 4 percenként egy megrakott kamion halad át, ennek a szén-dioxid kibocsájtásával, porverésével, útkárosításával, zajával, tömegével együtt. Azt sem tudjuk, hogy ér majd célba a kamion, mert a jelenlegi úthálózat tele van szűk kanyarokkal. A beruházás logisztikai tervét én nem láttam és akikkel erről beszéltem, ők sem igazán tudják, hogy lenne-e ilyen.
Gyaníthatjuk, hogy a kormány úgy kezdett ebbe bele, hogy bizonyos hatástanulmányok nem készültek el?
Azt gondolom, hogy ezt ki lehet mondani. Van egy Nemzeti Akkumulátorstratégia nevű 80-100 oldalas dokumentum. Én ezt átolvastam, gyakorlatilag semmi konkrétum nincs benne, csak kommunikációs szlogeneket látni a dokumentumban. Egyetlen komoly közgazdásztól sem hallottam olyat, hogy ez az egész gazdaságilag megérné.
Mondhatjuk azt, hogy a kommunikációhoz készül a program és nem a programhoz a kommunikáció?
Ez nem egy átgondolt program. Sikerült idehozni egy olyan iparágat, amihez szükség van energiára, vízre, nyersanyagra, legalábbis vezetői szinten szakképzett munkaerőre és logisztikára és ebből egyik sincs meg. El lehet gondolni, mennyire lett ez eltervezve. De hozzátennék még egy dolgot. Mi a logika abban, hogy ezek a gyárak Debrecenben és Nyíregyházán épülnek fel? Ez közismerten két vízhiányos település.
Vélhetően a munkanélküliség az oka? Vagy az, hogy ezek azok a városok, ahol a Fidesz erős gazdasági befolyással rendelkezik?
Azt hiszem az utóbbi. Ma már Kelet-Magyarországon sem olyan súlyos a munkaerőkérdés és vízben gazdag régiók is vannak, igaz nem Fideszes vezetésű városokban. Ezt jelzik azok az átgondolatlan érvelések is, mint például az a német példákból másolt gondolat, hogy itt majd a termálvízből kivont lítium kerül felhasználásra. Magyarországon a termálvíz lítium-tartalma sokkal kisebb, mint a német vagy francia területeken, ahol ezek a termelés kb. 7%-át adják. Ha ott 1 egységbe kerül valamennyi lítium előállítása, akkor az nálunk minimum 10 egységbe fog kerülni, tehát nem lesz versenyképes. Strasbourg mellett le is állították ezeket az eljárásokat, mivel mikro-földrengéseket okoztak a mélyfúrásokkal.
Lesz ennek hatása a gyógyturizmusra például Hajdúszoboszlón?
Maga az eljárás nem hiszem. Az már inkább, ha az egyes panziókba komoly vendégmunkás-tömeg költözik be. Azt már látjuk, hogy a rasszizmus nagyon is jelen van és azt is, hogy egyes vendégházak ma munkásszállókká alakultak.
És mi a helyzet a szolgáltató szektorral?
Annak, hogy sok hely bezárt elsősorban a Covid a felelőse. Az egészen biztos, hogy ezeknek az embereknek viszonylag csekély igényük lesz a mi szórakozási kultúránkra, főleg, hogy heti 6 nap 12 órás műszakokban tervezik őket dolgoztatni. Ez utóbbi munkajogi problémákat is felvet, valamint a munkaadó-munkavállaló viszonyrendszerre is hatással lesz az országban. Könnyen lehet, hogy a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás rendszere meg fog változni. Valamint a kisvállalkozásokkal is gond lesz, mert el fogja szívni a munkaerejüket.
Nekünk erre lenne egy szürkeállományvédelmi programunk, amely egy magasabb hozzáadott értékű társadalmat alapozna meg a mostani tervekkel szemben a frissen végzett kutatók helyben tartásával és életkezdési támogatásával. Mit gondol erről?
A felvetés jó, de ez az akkumulátorgyáraktól függetlenül is egy nagyon komoly probléma. Országosan az a felsőoktatási tapasztalat, hogy nagyon kevesen választják a doktori képzést és a szám csökkenőben van. Egyszerűen nem éri meg a doktoranduszoknak ennyi pénzért itt maradni, a jelenlegi tudománypolitika elriasztja az embereket a tanulástól és a magasabb végzettségektől. A tehetséges fiatalok ma a gyorsabban elérhető magasabb bérek miatt vagy az ipart választják vagy külföldre menekülnek a hazai bérviszonyok elől. Azzal, hogy a kormány elérte Magyarország kizárását az olyan programokból, mint az Erasmus, a Horizont és a Cost, eljutottunk oda, hogy a tudományos életünk kezd elszigetelődni Európától. A tudomány nem tud nemzeti lenni, nagyon kevés olyan ágazat van, amely képes európai kapcsolatok nélkül európai színvonalat produkálni.
Ön milyen perspektívát lát a szakképzés erőltetésében, az autóipar és az akkumulátorgyártás erőltetésében?
Összességében semmilyet. Magyarország egy nyitott gazdaság, ki vagyunk téve a világgazdaság folyamatainak. Az akkumulátor-ipar és az autóipar monokultúrás erőltetése olyan ebben, mint amikor valaki a kaszinóban mindent egy lapra tesz fel. Bejöhet, de nem fog bejönni.
Hogy látja az ország jövőjét 5 év múlva egy ilyen iparági profillal?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Én nem látom túl pozitívan a jövőt. Kezdjük azzal, hogy az elektromos autózás nem igazán biztosítja azt, hogy kevesebb autó legyen az utakon. Ennek a gazdasági lépésnek a feltételei a töltőhálózattól, sőt a gyártáshoz szükséges energiaellátásig nem megoldottak. Ha csak ezeket összerakjuk és azt mondjuk, hogy erre rájöhet még a hidrogéncellás technológia elterjedése vagy bármilyen más iparági kockázat, akkor vissza fog szorulni a kereslet is a termékekre. Ha azt mondjuk, hogy ezek a hatások 5-10 éven belül megjelennek, akkor nem tudom megmondani, hogy mi lesz ezekkel a beruházásokkal. Szakemberként nem tudom azt mondani, hogy ezek a gyártási folyamatok önmagukban biztosan károsítanák a környezetet, de ez nem jelenti azt, hogy ezek mellékhatásai ne jelennének meg. Itt a gödi példát tudom mondani, ahol rendszeresen kerül szennyező anyag a környezetbe. Az emberekben jelen van a félsz – bennem is -, hogy mi lesz, ha nem sikerül biztonságosan működtetni a gyárat?
Milyen egészségügyi problémákat okozhatnak ezek?
A gyárak a kobalt-nikkel-mangán valamilyen kombinációit alkalmazzák. A pontos összetétel és arány ipari titok, így ezt nem lehet megmondani, viszont ezek mindegyike súlyosan egészségkárosító hatású tud lenni közvetlen formában. A nikkel például rákkeltő, bőrirritációt, szemkárosodást okoz, a kobalt szintén rákkeltő, de idegrendszeri problémák, szívproblémák jelzik a jelenlétét. A mangán neurológiai problémákat, izomgörcsöket, agresszivitást okoz. Fontos kiemelni, hogy ezek a hatások hosszabb kitettség után jelentkeznek és nagyban függenek attól, hogy konkrétan mi az összetétel.
De ez nem mérhető?
A mérés egy csapda. Az ácsi akkumulátorgyárból például napi 20 kilónyi káros anyag kerül majd ki a tervek szerint, ami éves szinten tonnákat jelent. Ez onnan nem megy messze, idővel megjelenik a talajban és a vízben is. A monitorozás ebben akkor tud jelezni, amikor a baj már megtörtént. Aki monitoroz az ráadásul nem is hatóság. Nagy baj az, hogy a bejelentéseknek nincs mérhető és valóban hathatós nyoma, sőt, sok adatsor nem is nyilvános. Hogy egy példát mondjak, a Debrecen belvárosában levő levegőminőség-mérő állomás adatait sem hozzák évek óta nyilvánosságra. Ez sokkal inkább egy placebo az embereknek és nem a megoldás.

Fábián István (1956, Debrecen) a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett okleveles vegyész diplomát 1980-ban. Végzése óta az egyetemen dolgozik, jelenleg egyetemi tanár. 1982-ben egyetemi doktori, 1991-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1998-ban habilitált és 2002 óta az MTA doktora. Eddig végzett oktatási tevékenysége az általános, a fizikai, a szervetlen és az analitikai kémia különböző területeihez kapcsolódott. Jelenleg az analitikai kémia című tárgy főelőadója, valamint a vegyész MSc képzés szakfelelőse. A Debreceni Egyetem Kémiai Doktori Iskola törzstagja, a Koordinációs és analitikai kémia program vezetője.

Kutatómunkája az erélyes oxidálószerek redoxireakcióival, környezeti kémiával, analitikai kémiával, funkcionalizált aerogélekkel kapcsolatos. Az oldatfázisú reakciómechanizmusok kutatásának nemzetközileg is számon tartott, elismert kutatója. Eredményei alapján több mint 160 közleménye jelent meg rangos szakmai folyóiratokban. Az European Colloquium on Inorganic Reaction Mechanisms konferenciasorozat megalapítója. A Reaction Kinetics, Mechanisms and Catalysis című folyóirat volt főszerkesztője (2009 – 2016). Felelős szerkesztője az MTA által támogatott Tudomany.hu honlapnak, melynek elsődleges célja az áltudományok elleni küzdelem.

Pályafutása során több évig dolgozott az USA-ban meghívott kutatóprofesszorként (1988-1991), illetve Németországban előbb Max Planck ösztöndíjasként (1983-1984), majd Alexander von Humboldt ösztöndíjasként (1992-1993). Meghívott professzorként több alkalommal rövidebb tanulmányutakon vett részt a Miami University, Tokyo Institute of Technology, illetve az Universität Erlangen-Nürnberg egyetemeken. A Debreceni Egyetemen számos testületnek volt választott tagja, illetve vezetői feladatokat látott el. 2005 és 2018 között a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék, 2016 és 2018 között a Fizikai Kémiai Tanszék vezetője volt. Két évig az egyetem rektorhelyettese, majd 2010 – 2013 között rektora, 2012 – 2013 között a Magyar Rektori Konferencia Egyetemi Tagozat elnöke volt. Számos szakmai szervezet tagja. Az MKE-be 1980-ban lépett be, tagja az American Chemical Society-nek, az International Ozone Association-nak, a Magyarországi Humboldt Egyesületnek. 2013 – 2019 között az MTA elnökségének választott tagja volt.